4. Deborah

Sziasztok!
Itt az új fejezet, remélem tetszeni fog. Mint eddig is, most is érdekelne a véleményetek.
Jó olvasást! :)

Istenem, hogy én mennyire utálok buszozni! Tömegnyomor volt rajta, plusz egy ellenőr le akart szállítani, mert szerinte nem érvényes a diákigazolványom. Pff...
Füstölögve szálltam le a buszról, majd a suliba egyből a mosdóba mentem. Kíváncsi voltam mennyire szakadt el a szoknyám, amit becsípett a busz ajtaja. Újra sugallnom kell anyáéknak, hogy szülinapomra igazán szeretnék egy motort. Már két éve szeretnék egyet.
A szoknyám hátsó részén alulról egy kis szakadás futott majdnem a combtövemig. Basszus.Reméltem nem olyan feltűnő.
Amint kiléptem a mosdóból, Alexy ugrott a nyakamba.
- Luca, segíts! Krízisben vagyok!
- Mi történt?
Alexyvel nagyon jó barátok vagyunk. Amikor idekerültem, Dia után ő volt az, aki odajött hozzám. Órákig tudunk beszélni akár a semmiről is. Bevallom, kicsit még tetszett is, amíg meg nem tudtam, hogy nem a lányokat szereti. Azóta csak póthugiként emleget.Az emberek furán néznek ránk, amikor ölelget-puszilgat a publikum előtt. Minket nem zavar, és ez a lényeg.
Bementünk a termünkbe, és leültünk a padomhoz.
- Figyelj, nagyon elcsesztem valamit... - motyogta.
- Alexy, mondd már!
- Oké - hatalmasat sóhajtott. - Megcsókoltam Kentint - hadarta behúzott nyakkal.
- Hogy mit csináltál? - hördültem. - Azt hittem, ezt már megbeszéltük!
- Igen, tudom. De annyira csábító volt...
- Csábító - ismételtem mosolyogva.
- Ne vigyorogj! Szörnyen érzem magam...
- Érezd is! Kentin nem érez úgy irántad, mint te iránta...
- Akkor miért nem húzódott el rögtön? Miért nem ütött meg, vagy rúgott fel, mint egy normális hetero pasi?
Megfogtam a kezét, a szemébe néztem.
- Figyelj. Értem, mit mondasz, de szerintem hagyd, hogy ő dönthessen.Ne támadd le, mert szerintem még ő maga se biztos abban, hogy melyik nemhez vonzódik.
Könnycseppek csillantak a szemében.
- Hé, ne sírj itt nekem, tudod hogy nem viselem jól - mosolyogtam, mire megölelt.
- Te vagy a legeslegtutibb póthugi a világon! - suttogta.
- Te meg a legszuperebb pótbátyó - kuncogtam.
Csöngettek, úgyhogy visszament  helyére.
Oldalra néztem, Castiel még nem volt a helyén. Kicsit féltem tőle, hogy hogy fogja bírni a kikosarazást. Igazából nem számítottam nagy drámára, sőt egyáltalán semmire nem számítottam, csak  nem tudtam, mennyire lesz bunkó.
Végszóra kinyílt az ajtó, és ő lépdelt be rajta lazán, zsebre dugott kézzel, éppen a tanár előtt. Ledobta magát mellém, komoran végigmért, majd elvigyorodott.
- Kivágottabb pólót nem találtál?
- Ne nézd, ha nem tetszik - vontam vállat.
Már válaszra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát, és előre fordult.
- November végén ideje bejelenteni valamit - kezdte a tanár.- Minden évben megrendezésre kerül a Télköszöntő Bál. Mint eddig, idén is a végzős osztály rendezi meg a bált december 5.-én, szombaton. Minden diákot várunk. Részleteket a papírokon találhattok.
Kelemen tanárnő, az osztályfőnökünk és a biosz tanárunk egyben, egy köteg papírt nyomott Iris kezébe, hogy ossza ki. Gyorsan végigszaladt a termen, ledobott elém is egy darabot. Ez állt rajta:

  

  Szeretettel várjuk a Sweat Amoris minden diákját december 5.-én, szombaton a tornateremben a Télköszöntő Bálra. A bál este 7 órakor kezdődik, és körülbelül éjfélig tart. Hozd magaddal a jókedved és a párodat!

Hűha, ebből még botrány lesz. Mármint a "hozd magaddal a párodat" részre gondolok. Titkon reméltem, hogy Castiel elhív, de igazából nem sok esélyt láttam rá. Majd  legfeljebb elmegyek Alexyvel. 

Óra után kimentem a szekrényemhez, előhalászni a tornacuccom. Becsuktam a szekrényajtót, és Deborah dühös képével találtam szembe magam. Vörös volt a feje, és úgy fújtatott, mint egy macska.

- Ha el mersz menni Castiellel a bálba, én esküszöm, hogy nem állok jót magamért! - rikkantja.

- Honnan veszed, hogy el akarok menni vele?

- Láttam hogy néztél rá, meg hogy ő hogy nézett rád. Nem lehet köztetek semmi, ő az enyém! És most állj el az utamból, különben...

- Különben mi lesz?

- Azt nem akarod tudni.

- Ó, dehogyisnem! Igazán kíváncsi vagyok.

Láttam, hogy támadásra készül, mint egy felbőszült fenevad. Teste megfeszült, majd rám vetette magát. Elsodort, rám esett. Karmolni és harapni kezdett az alkaromon. Lelöktem magamról, és felpattantam. Próbáltam nyugodt maradni. Nem akartam bevetni azokat a védekezési és támadási trükköket, amiket apum tanított. Miket nem mondok! Persze, hogy akartam, de azért mégsem tehettem ezt vele, nem igaz?

Újfent nekem rontott, ököllel akart az arcomba vágni, de a karomat feltartva kivédtem. Fellendítettem a lábam, és oldalba rúgtam. Kissé meggörnyedt, gyűlölet lobbant a szemében. Ütött, én leguggoltam előle. Ugyanezzel a mozdulattal kirúgtam alóla a lábait. Elfeküdt, de újra felállt. Nem állt biztosan a lábán, és kicsit imbolygott is,  úgyhogy hátat fordítottam neki, és elindultam a tesiterem felé. Nem számítottam rá, de hátamra ugrott, és mindketten elestünk. A hátamra fordultam, és megfogtam támadásra emelt ökleit.

- Mi a fene folyik itt?! - dörrent mögöttünk egy velőtrázó hang.