Még mindig a buszon ültem, amikor ezt az SMS-t kaptam.Dideregtem, vacogtam. Ázott hajamból a vállamra csöpögött a víz. Castiellel beszélgettem. Kiderítettem, hogy most költöztek ide egy nagyobb angliai városból, hogy gitározik, és hogy van egy nővére, aki már nem lakik velük.
A buszmegállóban szembefordult velem.
- Hazakísérhetlek?
- Persze - mosolyogtam.
Az eső már csillapodott, de tudtam, hogy ez még csak a kezdete volt, messziről látszottak a villámok kékes-lilás izzása. Castiel mellett sétáltam, ő épp a bandájáról mesélt,meg hogy egy énekesre van szükségük.
- Szeretsz énekelni? - poénkodott.
- Én szeretek, csak mások nem szeretik, ha én dalolok.
- Ennyire rossz? - vigyorgott.
- Naná - bólintottam. - Szerintem még az igazgatónő is jobban énekel mint én. Egyszer, még az előző iskolámban majdnem megbuktam énekből, mert nem tudtam elénekelni hiba nélkül a hol jártál, báránykámat.
- Lehet, hogy csak nem kedvelt a tanár - nevetett.
- Előfordulhat, Kiss tanárnő senkit se kedvelt.
- Engem rajzból húztak meg majdnem, tavaly. Egy pálcikaembert és egy nyomorék fát vagyok képes kisajtolni magamból.
Felnevettem.
- Én szeretek rajzolni.
- És tudsz is?
- Igen, ez megy. Mindig is kitűnő voltam rajzból, versenyeket is nyertem. Ha gondolod, mutathatok pár rajzot, egyszer.
- Természetesen érdekelne - mosolyodott el, amolyan őrjítően aranyos féloldalasan.
A házunknál megállva elszomorodtam, hogy itt kell abbahagyni a beszélgetést.
- Hát akkor itt is volnánk - sóhajtottam. - Holnap beszélünk.
Már fordultam volna az ajtó felé, amikor megfogta a karom. Felé fordultam, az arca közeledett az enyémhez. Úristen, meg fog csókolni! - sipította a fejemben egy hang. Mire pánikba eshettem volna, addigra a számra tapasztotta a száját. Sose voltam még ennyire nyugodt és izgatott egyszerre. Majd ráeszméltem, hogy mit csinálunk. A mellkasára raktam a kezem, kissé eltoltam magamtól.
- Én... Én nem... - dadogtam elvörösödve. - Nekem ez túl gyors. Csak most ismertük meg egymást.
- Rendben - vont vállat. - Eljönnél velem egy randira szombaton?
Lesokkolt a kérdés. Engem most tényleg randira hívtak? Engem?!
- Figyelj - sóhajtottam. - Nagyon szívesen elmegyek veled, majd egyszer. Ismétlem magam: csak egy fél napja ismerjük egymást. Nekem... Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam az... az eseményeket.
- Ahogy gondolod. Holnap találkozunk.
- Holnap. Szia.
- Szia.
Az ajtóhoz fordultam, a zsebemből elővarázsolt kulccsal matattam a zárban. A küszöbön megálltam egy percre, visszapillantottam rá. Néztem az izmos alakját, lezserül zsebre dugott kezét, vörös, vizes haját. Nem törődött az esővel. Mintha perpillanat semmi sem érdekelte volna. Kíváncsi voltam, mi járhatott a fejében.
Visszafordultam, és könnyes szemmel becsuktam az ajtót.
A szobámban, az ágyon ülve dobozos jégkrémet zabáltam. Már megfürödtem, de nem volt kedvem felöltözni, így csak fehérnemű és a kedvenc köntösöm volt rajtam. Előttem volt a laptopom, Diával beszélgette. Röviden: megvitattuk, hogy lázas-taknyos, úgyhogy nem jön holnap suliba, kibeszéltük Castielt, lehülyézett, mert visszautasítottam a randit.
Muszáj mennem, szörnyen álmos vagyok - írta.
Elköszöntem tőle, hadd pihenjen. Vicces lesz a holnap nélküle...
A buszmegállóban szembefordult velem.
- Hazakísérhetlek?
- Persze - mosolyogtam.
Az eső már csillapodott, de tudtam, hogy ez még csak a kezdete volt, messziről látszottak a villámok kékes-lilás izzása. Castiel mellett sétáltam, ő épp a bandájáról mesélt,meg hogy egy énekesre van szükségük.
- Szeretsz énekelni? - poénkodott.
- Én szeretek, csak mások nem szeretik, ha én dalolok.
- Ennyire rossz? - vigyorgott.
- Naná - bólintottam. - Szerintem még az igazgatónő is jobban énekel mint én. Egyszer, még az előző iskolámban majdnem megbuktam énekből, mert nem tudtam elénekelni hiba nélkül a hol jártál, báránykámat.
- Lehet, hogy csak nem kedvelt a tanár - nevetett.
- Előfordulhat, Kiss tanárnő senkit se kedvelt.
- Engem rajzból húztak meg majdnem, tavaly. Egy pálcikaembert és egy nyomorék fát vagyok képes kisajtolni magamból.
Felnevettem.
- Én szeretek rajzolni.
- És tudsz is?
- Igen, ez megy. Mindig is kitűnő voltam rajzból, versenyeket is nyertem. Ha gondolod, mutathatok pár rajzot, egyszer.
- Természetesen érdekelne - mosolyodott el, amolyan őrjítően aranyos féloldalasan.
A házunknál megállva elszomorodtam, hogy itt kell abbahagyni a beszélgetést.
- Hát akkor itt is volnánk - sóhajtottam. - Holnap beszélünk.
Már fordultam volna az ajtó felé, amikor megfogta a karom. Felé fordultam, az arca közeledett az enyémhez. Úristen, meg fog csókolni! - sipította a fejemben egy hang. Mire pánikba eshettem volna, addigra a számra tapasztotta a száját. Sose voltam még ennyire nyugodt és izgatott egyszerre. Majd ráeszméltem, hogy mit csinálunk. A mellkasára raktam a kezem, kissé eltoltam magamtól.
- Én... Én nem... - dadogtam elvörösödve. - Nekem ez túl gyors. Csak most ismertük meg egymást.
- Rendben - vont vállat. - Eljönnél velem egy randira szombaton?
Lesokkolt a kérdés. Engem most tényleg randira hívtak? Engem?!
- Figyelj - sóhajtottam. - Nagyon szívesen elmegyek veled, majd egyszer. Ismétlem magam: csak egy fél napja ismerjük egymást. Nekem... Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam az... az eseményeket.
- Ahogy gondolod. Holnap találkozunk.
- Holnap. Szia.
- Szia.
Az ajtóhoz fordultam, a zsebemből elővarázsolt kulccsal matattam a zárban. A küszöbön megálltam egy percre, visszapillantottam rá. Néztem az izmos alakját, lezserül zsebre dugott kezét, vörös, vizes haját. Nem törődött az esővel. Mintha perpillanat semmi sem érdekelte volna. Kíváncsi voltam, mi járhatott a fejében.
Visszafordultam, és könnyes szemmel becsuktam az ajtót.
A szobámban, az ágyon ülve dobozos jégkrémet zabáltam. Már megfürödtem, de nem volt kedvem felöltözni, így csak fehérnemű és a kedvenc köntösöm volt rajtam. Előttem volt a laptopom, Diával beszélgette. Röviden: megvitattuk, hogy lázas-taknyos, úgyhogy nem jön holnap suliba, kibeszéltük Castielt, lehülyézett, mert visszautasítottam a randit.
Muszáj mennem, szörnyen álmos vagyok - írta.
Elköszöntem tőle, hadd pihenjen. Vicces lesz a holnap nélküle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése