"Szia Drágám!
Elmentünk dolgozni, valószínűleg csak éjszaka érünk haza. Este rendelj magadnak pizzát!
Imádunk: Anyu és Apu"
Felkaptam a cetlit és a szendvicseket, bedobáltam a táskámba, és futottam a buszhoz, mert természetesen megint késésben vagyok. A buszmegállóban egy rikítóvörös hajú fiú ácsorgott. Sose láttam még ezelőtt. Hamar túlléptem a dolgon, felröppentem a buszra. Már nem volt hely leülni, szóval fejhallgatóval a fejemen ácsorogtam az ajtóban. Az a fiú mellettem ácsorgott. Megszemléltem magamnak. Rövid ujjú fekete póló volt rajta, pedig én már kabátot is vettem reggel. Sötét farmert viselt hozzá, vörös-fekete táskáját lezserül átvetette a vállán. Arcát nem tudtam végigmustrálni, mert odahulló haja nem engedett bepillantást nyerni.
Talán észrevette, hogy bámulom, talán nem, de hirtelen felém fordult. És ekkor elmélyedtem az igéző szürke szemeibe. Valami megcsillant a tekintetében, majd szinte vibrálni kezdett. Elvigyorodott, én zavartan kibámultam az ablakon, próbáltam nem elvörösödni. Éreztem magamon a tekintetét, simán végigmustrált. Valamiért tudat alatt kihúztam magam.
- Bocs, melyik megállónál kell leszállni a Sweat Amorishoz? - kérdezte.Hangjától furcsa bizsergés futott végig a gerincemen. Nézd már, gondoltam, talán egy új osztálytárs?
- Őőő..... A következő után - motyogtam, de próbáltam magabiztos maradni.
Majd egy kösz nélkül visszafordult a mobiljához. Bunkó.
Rettentően fura érzés fogott el, még sose éreztem ilyet. Megijedtem magamtól, nem tudtam mi zajlik bennem. A megállóban én ugrottam le először a buszról. Egyből odarohantam Diához, és, máig bánom, kikaptam a kezéből a cigit, és beleslukkoltam. Nem ez volt az első alkalom, ettől függetlenül Dia tátott szájjal bámult rám, majd elvette tőlem a bagót.
- Meg vagy veszve? - kiáltotta.
- Gyere, mesélek valamit - lökdöstem befelé a kapun.
Mindent elmeséltem, a fura vonzódást és a mustrát is. Gondolkodóba esve nézett a szemembe.
- Nem tudok új diák érkezéséről - közölte.
- Az enyémről tudtál?
- Nem, de az más volt.
- Miben?
- Most tényleg ezen akarsz veszekedni?
- Jó nem, igazad van.
- Szóval szerintem tetszettél annak a hapsinak - összegezte.
- Bármi előfordulhat - sóhajtottam bizonytalanul.
Amint csöngettek teljes nyugalommal, zsebre dugott kézzel beslattyogott a terembe az a bizonyos fiú. Körbenézett, rám pillantott, majd elvigyorodott. Elindult felém. Bepánikoltam, bár kívülről nem látszott, csak hogy felvontam a szemöldököm. Aztán rájöttem: az egyetlen üres hely mellettem van. Na nem, gondoltam, ide aztán nem fog leülni!
De ledobta magát mellém. Kétségbeesett pillantást vetettem Diára, aki csak vigyorgott rám.
- Mi a neved? - kérdezte a fiú.
- Luca. A tiéd? - próbáltam barátságos beszélgetést kezdeményezni.
- Castiel. Te vagy a lány a buszról, igaz?
- Igen.
- Tetszik a pólód. Ezt már ott ki akartam fejezni.
Lenéztem a mellkasomra. Egy egyszerű fekete, Green Day-es póló volt rajtam.
- Kösz - rebegtem. Ő vigyorogva fordult a tanár felé, aki most nyargalt be a terembe, 10 perces késéssel.
Hát ez a nap is remek volt! Eltűnődtem azon, hogy lehet-e rosszabb. A buszmegállóban álltam, bugyiig ázottan. Fázósan húztam összébb magamon a bőrdzsekimet. A busz eddig negyed órát késett, és szakadt az eső. Tüsszentettem. Remek, ha megfázok, legalább otthon maradhatok. Kaparni kezdett a torkom, köhögtem egyet.
- Hé, hippi! - hallottam azt a gerincvelőig hatoló hangot magam mögül.
Villámgyorsan fordultam meg, úgy, hogy az eddig hátamra tapadt, vizes hajam belecsapódott az arcomba. Mire kihámoztam magam a hajzatom alól, már rémisztően közelről szemlélhettem Castielt.
- Kicsit eláztál - nézett végig rajtam.
- Bagoly mondja - jelentettem ki, mivel belőle se csöpögött kevesebb víz, mint belőlem.
Majd gondolkodás nélkül a hátamra terítette a kabátját. A, hozzám képest, hatalmas ruhadarab eltakarta a testem a vállamtól a combomig.
Zavartam néztem rá.
- Vedd vissza, megfázol - mordult, mikor tiltakozni próbáltam.
- És te?
- Túlélem - vont vállat.
Megérkezett a busz, és én még mindig heves szívveréssel szálltam fel rá.
Talán észrevette, hogy bámulom, talán nem, de hirtelen felém fordult. És ekkor elmélyedtem az igéző szürke szemeibe. Valami megcsillant a tekintetében, majd szinte vibrálni kezdett. Elvigyorodott, én zavartan kibámultam az ablakon, próbáltam nem elvörösödni. Éreztem magamon a tekintetét, simán végigmustrált. Valamiért tudat alatt kihúztam magam.
- Bocs, melyik megállónál kell leszállni a Sweat Amorishoz? - kérdezte.Hangjától furcsa bizsergés futott végig a gerincemen. Nézd már, gondoltam, talán egy új osztálytárs?
- Őőő..... A következő után - motyogtam, de próbáltam magabiztos maradni.
Majd egy kösz nélkül visszafordult a mobiljához. Bunkó.
Rettentően fura érzés fogott el, még sose éreztem ilyet. Megijedtem magamtól, nem tudtam mi zajlik bennem. A megállóban én ugrottam le először a buszról. Egyből odarohantam Diához, és, máig bánom, kikaptam a kezéből a cigit, és beleslukkoltam. Nem ez volt az első alkalom, ettől függetlenül Dia tátott szájjal bámult rám, majd elvette tőlem a bagót.
- Meg vagy veszve? - kiáltotta.
- Gyere, mesélek valamit - lökdöstem befelé a kapun.
Mindent elmeséltem, a fura vonzódást és a mustrát is. Gondolkodóba esve nézett a szemembe.
- Nem tudok új diák érkezéséről - közölte.
- Az enyémről tudtál?
- Nem, de az más volt.
- Miben?
- Most tényleg ezen akarsz veszekedni?
- Jó nem, igazad van.
- Szóval szerintem tetszettél annak a hapsinak - összegezte.
- Bármi előfordulhat - sóhajtottam bizonytalanul.
Amint csöngettek teljes nyugalommal, zsebre dugott kézzel beslattyogott a terembe az a bizonyos fiú. Körbenézett, rám pillantott, majd elvigyorodott. Elindult felém. Bepánikoltam, bár kívülről nem látszott, csak hogy felvontam a szemöldököm. Aztán rájöttem: az egyetlen üres hely mellettem van. Na nem, gondoltam, ide aztán nem fog leülni!
De ledobta magát mellém. Kétségbeesett pillantást vetettem Diára, aki csak vigyorgott rám.
- Mi a neved? - kérdezte a fiú.
- Luca. A tiéd? - próbáltam barátságos beszélgetést kezdeményezni.
- Castiel. Te vagy a lány a buszról, igaz?
- Igen.
- Tetszik a pólód. Ezt már ott ki akartam fejezni.
Lenéztem a mellkasomra. Egy egyszerű fekete, Green Day-es póló volt rajtam.
- Kösz - rebegtem. Ő vigyorogva fordult a tanár felé, aki most nyargalt be a terembe, 10 perces késéssel.
Hát ez a nap is remek volt! Eltűnődtem azon, hogy lehet-e rosszabb. A buszmegállóban álltam, bugyiig ázottan. Fázósan húztam összébb magamon a bőrdzsekimet. A busz eddig negyed órát késett, és szakadt az eső. Tüsszentettem. Remek, ha megfázok, legalább otthon maradhatok. Kaparni kezdett a torkom, köhögtem egyet.
- Hé, hippi! - hallottam azt a gerincvelőig hatoló hangot magam mögül.
Villámgyorsan fordultam meg, úgy, hogy az eddig hátamra tapadt, vizes hajam belecsapódott az arcomba. Mire kihámoztam magam a hajzatom alól, már rémisztően közelről szemlélhettem Castielt.
- Kicsit eláztál - nézett végig rajtam.
- Bagoly mondja - jelentettem ki, mivel belőle se csöpögött kevesebb víz, mint belőlem.
Majd gondolkodás nélkül a hátamra terítette a kabátját. A, hozzám képest, hatalmas ruhadarab eltakarta a testem a vállamtól a combomig.
Zavartam néztem rá.
- Vedd vissza, megfázol - mordult, mikor tiltakozni próbáltam.
- És te?
- Túlélem - vont vállat.
Megérkezett a busz, és én még mindig heves szívveréssel szálltam fel rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése