1. Csak egy nap...

Sziasztok!Itt az első fejezet, nem haragudnék meg, ha hagynátok egy kis kommentet odalent. Jó olvasást! :*

A novemberi szél besüvített a sarkig kinyitott ablakomon. Anya gyakran ébresztett így, még a legvérmesebb hidegben is. Mint mindig, akkor is fázósan húztam magamra a takaróm.Végül csak kimásztam az ágyamból, és becsuktam az ablakot. Hajnali hat van, még kukk sötét. Még van egy órám elkészülni. Nyújtózkodva indultam el a fürdőszoba felé. Lezuhanyoztam, jó meleg vízzel. Megszárítottam a hajam, sminkeltem. Nem kell nagy dologra gondolni, csak egy kis szemceruza-szempillaspirál párosítás.
Elmentem felöltözni. Felvettem a világoszöld farmeremet egy fekete garbóval és a bordó bőrdzsekimet. Bedobáltam a könyveimet a kedvenc zöld oldaltáskámba, és leszaladtam anyához a konyhába. Ő éppen szendvicset csinált nekem ebédre.
- Jó reggelt! - köszöntem ásítozva.
- Jó reggelt - motyogta, háttal állva nekem.
- Anyu?
- Hmm? - fordult meg. Csípőjét a konyhapultnak támasztotta, karjait összefonta. Homlokán és szája szélén ragasztócsík díszelgett.
- Mi történt már megint? - kérdeztem nagyot sóhajtva.
- Hát, csak a szokásos. Egy visszafogott utcai verekedésre, illetve lövöldözésre hívtak ki minket - mondta mosolyogva, majd a kezembe nyomta a szendvicseimet és egy pohár narancslevet.
Na ja, azt még nem is említettem, hogy anyám és apám is rendőr. Saccperkábé hónaponta jönnek haza ilyen, vagy még ennél is durvább sérülésekkel.
- Figyelj, lenne egy kérdésem... - próbálkoztam.
- És mi lenne az? - nézett rám oldalra hajtott fejjel. - Várj kitalálom. Diával akarsz elmenni valahova, ugye?
- Hát, ki akartunk menni a parkba megsétáltatni Brutust.
Anyu egy hatalmasat sóhajtott.
- Hétre itthon legyél - mondta.
Odaszaladtam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszi! - kiállottam, majd a táskámat felkapva az előszobába siettem. Felhúztam a kedvenc motoros-bakancsomat.
- Hétre itthon leszek - kiáltottam anyának.
- Jól van, csak menj már, mert lekésed a buszt! - nevetett, majd kiléptem az utcára.

Fél óra buszutat könnyen kibírtam. Van egy buszmegálló a Sweat Amoris közelében, Úgyhogy nem kellett sokat sétálnom. A suli előtt egy csomó diák álldogált vagy ücsörgött a padokon. És a nagyja cigizett. Köztük ücsörgött Dia is, szintúgy cigivel a szájában.
- Már megint? - kérdeztem megpöckölve a szájában a bagót.
- Jaj már, tudom hogy utálod, de nem tudnál békén hagyni ezzel? - sóhajtott.
-Jól van na. Milyen volt a hétvégéd? -váltottam témát.
- Hát, az az igazság, hogy Nat elhívott moziba - vallotta be pironkodva.
- És én erről miért nem tudtam?! - háborodtam fel.
- Na, ne izélj már! - mondta, mire mindketten felnevettünk.
- Részleteket kérek - suttogtam.
- Jó, de előbb menjünk be. Mindjárt csöngetnek - fújta ki a füstöt, és elnyomta a csikket.

- Na, és milyen volt? -kérdeztem izgatottan, immár a termünkben.
- Először is, sétáltunk egyet a parkban, majd bementünk a kedvenc kávézómba...
- Ahol azt a nagyon finom muffint árulják? 
- Igen, oda. És vett nekem és magának  egy-egy sajttortát, tudod, aminek eperzselé van a tetején. - Bólintottam. - Utána elmentünk a moziba, de már nem emlékszem mit néztünk, mert lefoglalt hogy Nateniel fogja a kezem. - Itt elsikkantottam. - Majd hazakísért, és tippelj, mi történt!
- Csak nem...?
- De! Nat megcsókolt! 
Tinilányos sikongatásunknak és ugrálásunknak a kicsapódó teremajtó vetett véget. Kentin masírozott be rajta, majd be is vágta maga után azt. Lihegve a falnak vetette a hátát, és kisöpörte verejtékező homlokából a haját. 
- Alexy? - kérdezte Dia vigyorogva.
- Naná! Már megbolondulok tőle. Nem érti meg, hogy én nem vagyok meleg - sóhajtotta.
- Neki is mondtad már? - érdeklődtem.
- Nem, mindenkinek mondtam, csak neki nem... - ironizált.
- És erre mit mondott?
- Hogy legyek biszex - fanyalgott. Hangosan felnevettünk.

Este hét előtt két perccel robbantam be a házunkba. Anyu és apu önfeledten csókolózott a nappali közepén. Hirtelen megérkezésemre ijedten rebbentek szét, mint akinek nem lenne szabad.
- Szia kicsim! Mi volt ma a suliban? - törte meg apu a kínos csendet, ami csak nekik volt kínos, én már rég immunis vagyok a szerelmi életükre.
- Képzeljétek! Dia a hétvégén randizott Nateniellel - újságoltam, egy almát felkapva az asztalról.
- Nateniel a kis szöszke DÖK-ös fiú? - kérdezte anya.
- Aha - nyammogtam.
- Ő kedves fiú - összegzett apu. - És vacsoráztál?
- Igen, Linda néni (Dia anyja) adott nekünk pizzát.
- Jól van akkor. Holnap mikor érsz haza?
- Három felé. Miért?
- Csak azért, hogy vigyél kulcsot, mert lehet, hogy még nem leszünk itthon.
- Rendben. Akkor én léptem - műásítottam.
- Oké. Jó éjszakát - nyomott apa egy puszit a homlokomra.
- Jó éjt! Repdeső bogarakat! - szaladtam fel az emeletre.

Mielőtt lefeküdtem volna, úgy tizenegy körül, még ráírtam Diára hogy holnap átjöhet, mert nem lesz itthon senki. :)